Az, hogy a közösségi oldalak ilyen fokú elterjedése alapjaiban változtatta meg világunkat és társadalmunkat, valószínűleg mindenki számára érezhető és tapasztalható. 

Ma a földön élők harmada tagja és rendszeres használója is valamelyik közösségi hálózatnak. Az tehát nem kérdéses, hogy alapjaiban formálja át civilizációnkat az interneten való „lógás” és maguk a közösségi oldalak.

De vajon milyen hatással vannak ezek az emberi testre? Vajon a kulturális evolúció mellett a testi evolúcióra is hatással lehetnek?

Ez egy olyan kérdés, mely már jó néhány orvoskutatóban és pszichológusban felmerült az elmúlt években, így számos erre irányuló kutatás is született, főként az Egyesült Államokban, Angliában és Németországban. Ezen kutatások lényegi eredményeit összesítette nemrégiben egy amerikai, közösségi médiával foglalkozó szakportál. Az eredmény igen érdekes lett.

A függőség kialakulása.

Erről gyakran esik szó, mármint, hogy a közösségi jelenlét függőséget okoz. És ez így is van. Ezt gyakran hívják „Csak még egy perc” effektusnak is, vagyis amikor az ember napról-napra, hónapról-hónapra egyre több időt tölt el a közösségi térben. Többet, mint tervezte, mondván „még gyors megnézem ennek, meg annak az adatlapját, meg írok még ide egy kommentet, aztán tényleg kilépek”.

Gyakorlatilag minden függőség így alakul ki, kezdve az alkoholizmustól egészen a játékszenvedélyig. A kemény drogfüggők sem intravénás drogok rendszeres használatával kezdik. Enyhébb kábítószerek ritka használata, mely egyre gyakoribbá válik. Pont így alakul ki a „Socialmedia függőség” is.

MRI-s vizsgálatok azt is alátámasztották, hogy ezen személyeknél az agynak pontosan azon részei működnek, mondjuk így „problémásan”, mint a drogfüggőknél. Olyan részei az agynak, melyek a döntéshozatalért, a figyelemért, az érzelmek kontrollálásáért felelősek elkezdenek passzívabb módon viselkedni. Az ilyen emberek könnyen függővé válhatnak a lájkoktól, attól hogy rendszeresen megkapják a pozitív megerősítést a közösség tagjaitól.

Romlik a koncentrációs képesség

Az ember azt hinné, hogy ez a „Socialmedia függőknél” pont fordítva van, hiszen ha munka közben Facebookozgatok, vagy a buszra várva Twitterezek, akkor egyszerre több dologra kell figyelnem, így nem csak a megosztott figyelem, hanem akár a koncentrációs képességem is fejlődhet, javulhat. Ez azonban nem így van. Több kísérlet is alátámasztotta, hogy azok az emberek, akik többet „lógnak” közösségi oldalakon, sokkal nehezebben képesek az egyes feladatok között váltogatni.

Sőt, ha az ember álladóan több dologra próbál meg figyelni, akkor agyának pont az a része károsodik, mely a felesleges információk megszűréséért, illetve az új információk feldolgozásáért, megjegyzéséért felel.

Fantom Rezgés Szindróma

Ez egy létező pszichológiai jelenség, melyet szerintem a legtöbbünk tapasztalt már, mikor úgy hallottuk egy teljesen független zajra, mintha telefonunk szólalt volna meg, vagy mikor hirtelen odakaptunk zsebünkhöz, mert úgy éreztük, telefonunk rezdült meg.

Ez az okostelefonok esetében, amikkel folyamatosan fent lehetünk a közösségi oldalakon, még jelentősebb mértéket ölt. Az elménk akár már egy viszketési ingert is telefonunk rezgéseként foghat fel, főként, ha függőségünk miatt türelmetlenül várjuk, hogy valaki kommenteljen előző posztunkra. Ennek hatására szép apránként az emberi idegrendszer is átalakulhat és módosulhat.

Felszabaduló dopamin

Fura, de számos kutatás rávilágított arra, hogy a közösségi oldalak használata közben a legtöbb embernél megnő a dopamin szint az agyban. Mint tudjuk, részben ez az anyag felelős a boldogságérzet kialakulásáért. Nyilván minél inkább függünk a közösségi oldalak használatától, annál több dopamint termel szervezetünk miközben „szenvedélyünknek” hódolunk.

Korábbi kutatások hasonló jelenséget azon introvertált (nyitott) személyeknél tártak fel, akik magukról beszélhettek másoknak. A közösségi oldalak esetében azonban nem számít, hogy valaki nyitott vagy zárkózott személyiség, a dopaminszint növekedése szinte minden esetben megfigyelhető, ha az illető megmutathatja magát a közösségi térben, ha közzé tehet magáról valamit, amiről úgy érzi az számára fontos.

Ráadásul személyes interakció esetén jó, ha a beszélgetés 30-40%-a szólhat rólunk (ellenkező esetben beszélgető partnerünk nagy valószínűséggel faképnél hagy minket), míg a közösségi kommunikáció esetén ez az arány akár a 80%-ot is elérheti. És minél több szól a kommunikáció során rólunk, annál nagyobb a dopamin termelés, annál jelentősebb a boldogságérzet, vagyis annál könnyebben alakul ki a függőség.

Az eddig olvasottak talán a legtöbb embert kissé megijesztették, hiszen nem mondhatnánk, hogy akkor a közösségi oldalak túl pozitívan hatnának szervezetünkre, agyunkra, viselkedési mintáinkra. A kutatások azonban feltártak egy olyan pontot is, mely kifejezetten pozitívan értékelhető.

Úgy tűnik, hogy azon párok esetében, akik valamilyen közösségi térben találkoztak először, sokkal nagyobb az esély arra, hogy kapcsolatuk tartós és kiegyensúlyozott legyen. Hogy ez miért van? Talán azért mert az emberek a virtuális térben sokkal könnyebben megnyílnak, vagyis gyorsabban kiderülhet, hogy az illető személlyel összeillünk-e, vagy sem.

A való életben nyilván sokkal inkább próbálunk szerepeket játszani, főként az új kapcsolatok elején, mint a virtuális térben.

Szóval a közösségi oldalak mentális és fizikai létünkre gyakorolt viszonylag sok negatív hatása mellet azért sikerült találni egy pozitívat is.