Az egészet talán azzal kellene kezdeni, hogy mi is a lényege az olyan keresőrendszereknek, mint például a hazánkban (és a világ túlnyomó részében) a legtöbbek által használt Google-nek.
Hogyan is működik ennek algoritmusa, mely eldönti, hogy weboldalunk egy adott keresőszóra milyen pozíciót is érdemel meg a találati listában. Persze az algoritmus ilyen feltárása vagy elemezgetése csak hozzávetőleges lehet, hiszen a képlet minden egyes elemét valószínűleg csak az a nagyjából tucat ember ismerheti, akik az algoritmust fejlesztik, de őket nyilván egy betonbunkerben tarják a világtól elzárva, valahol egy pincében Palo Alto alatt. Ez persze nem véletlen, hiszen pont ez a cél és nem csak a Google, hanem az összes keresőrendszer esetében, hogy ne ismerjük pontosan az algoritmust, hiszen ha ismerjük, akkor képesek vagyunk arra is, hogy manipuláljuk a találati listát.
De akkor kezdjük az elején.
A web, mint internetes szolgáltatás, elterjedésével a 90-es évek első felében már megmutatkozott az igény arra, hogy a különböző webes felületek és azok tartalma között a felhasználók könnyedén el tudjanak igazodni és megtalálják azt, amit keresnek. Sorra születtek a különböző keresőmotorok, melyek mai szemmel nézve egy elég egyszerű algoritmus alapján listázták a keresési kifejezéseknek megfelelő odalakat. Tulajdonképpen ezek az algoritmusok nem néztek mást, csupán a relevanciát, azt hogy az adott kifejezés szerepel-e az oldal szöveges tartalmában, és ha igen hányszor, megtalálható-e a meta tagekben, fejlécekben, stb. A webmesterek azonban hamar felfedezték ezen egyszerű algoritmus, jobban mondva az általa összeállított találati lista manipulálásában rejlő óriási lehetőségeket, és már meg is született az, amit ma úgy ismerünk keresőoptimalizálás. Mert a keresőoptimalizálás nem jelent mást, mint valójában a találati lista eredményeinek befolyásolását, vagy white head (engedélyezett, megtűrt), vagy black head (tiltott), esetleg a kettő határán mozgó eszközökkel. Ez a manipulálás a kezdetek kezdetén azonban borzasztóan egyszerű volt. Elég volt teletömni az oldal szöveges tartalmát, a meta elemeket, meg mondjuk a heading kiemeléseket a fontos kulcsszavainkkal, és láss csodát máris előreugrott weboldalunk a találati listában. A keresőrendszerek oldaláról tehát szükség volt egy sokkal komplexebb algoritmusra, amit a keresőoptimalizálás hőskorának SEO-sai nem tudtak ennyire nevetségesen egyszerű módon manipulálni.
Ekkor a Google alapítóatyái, Larry Page és Sergey Brin, előálltak Backrub névre keresztelt keresőmotorokkal, mely forradalmian új elemet hozott be a képletbe, a Page Ranke-ot, vagyis a hivatkozásnépszerűséget (link népszerűséget). Ez annyit jelent, hogy az Ő algoritmusuk, a relevancia és kulcsszavak figyelembevétele mellett, a weboldal népszerűségét is figyelembe vette, amikor elhelyezte azt a találati listában.
És hogy mitől lesz egy weboldal népszerű, fontos ezen algoritmus szemébe?
Attól, hogy sok másik weboldal hivatkozik rá, vagyis sok olyan weboldal létezik, melyen az én oldalamra mutató link található. Ráadásul ezek az oldalak, melyek az enyémre hivatkoznak, minél népszerűbbek, fontosabbak, az én weboldalam is annál népszerűbb lesz az algoritmus szemében. Az egész nagyjából olyan, mint az üzleti életben. Nem mindegy hogy rám, mint SEO-sra, egy multicég vezérigazgatója hivatkozik, hogy "a mi a weboldalunkat is ő optimalizálta", vagy Marika a szomszéd fodrász teszi meg ugyanezt. Minél fontosabb ember (hangsúlyozom üzleti szempontból) hivatkozik rám, én is annál fontosabbnak fogok tűnni, ha keresőoptimalizálásról van szó. Nincs ez másképp a weboldalak esetében sem. Persze a keresőrendszerek problémájára, vagyis a manipulálásra, ez sem jelentett igazi megoldást, hiszen nem kellett sok hozzá hogy megjelenjenek az első linktárak, cikk katalógusok és az azóta már a black hat seo kategóriájába sorolt linkfarmok. Ezen weboldalak egyetlen célt szolgáltak és szolgálnak a mai napig, hogy linket adjanak (vagy ingyen, vagy viszont linkért cserébe, esetleg pénzért) más weboldalaknak.
Annak ellenére, hogy a Google algoritmusa is manipulálható volt és napjainkban is az, a kezdetek kezdetén sokkal hatékonyabb és értékesebb találatokat biztosított a felhasználók számára, mint akkoriban más keresőrendszerek, így néhány év alatt a Google az első számú keresőóriássá nőtte ki magát. Persze a küzdelem, bár talán ez a szó kicsit erős, a Google és a SEO-sok között nem csillapodott, hiszen a Google folyamatosan finomítja az algoritmusát, hogy állítása szerint a felhasználók számára minél értékesebb, hasznosabb és relevánsabb oldalakat listázzon ki egy-egy keresés során :). Akik pedig a weboldalak találati listán való előrébb tornászásán fáradoznak, megpróbálják minél hatékonyabban és pontosabban kitapasztalni, hogy az éppen aktuális algoritmus frissítés hogyan írta át a játékszabályokat.
Ekkor a Google alapítóatyái, Larry Page és Sergey Brin, előálltak Backrub névre keresztelt keresőmotorokkal, mely forradalmian új elemet hozott be a képletbe, a Page Ranke-ot, vagyis a hivatkozásnépszerűséget (link népszerűséget). Ez annyit jelent, hogy az Ő algoritmusuk, a relevancia és kulcsszavak figyelembevétele mellett, a weboldal népszerűségét is figyelembe vette, amikor elhelyezte azt a találati listában.
És hogy mitől lesz egy weboldal népszerű, fontos ezen algoritmus szemébe?
Attól, hogy sok másik weboldal hivatkozik rá, vagyis sok olyan weboldal létezik, melyen az én oldalamra mutató link található. Ráadásul ezek az oldalak, melyek az enyémre hivatkoznak, minél népszerűbbek, fontosabbak, az én weboldalam is annál népszerűbb lesz az algoritmus szemében. Az egész nagyjából olyan, mint az üzleti életben. Nem mindegy hogy rám, mint SEO-sra, egy multicég vezérigazgatója hivatkozik, hogy "a mi a weboldalunkat is ő optimalizálta", vagy Marika a szomszéd fodrász teszi meg ugyanezt. Minél fontosabb ember (hangsúlyozom üzleti szempontból) hivatkozik rám, én is annál fontosabbnak fogok tűnni, ha keresőoptimalizálásról van szó. Nincs ez másképp a weboldalak esetében sem. Persze a keresőrendszerek problémájára, vagyis a manipulálásra, ez sem jelentett igazi megoldást, hiszen nem kellett sok hozzá hogy megjelenjenek az első linktárak, cikk katalógusok és az azóta már a black hat seo kategóriájába sorolt linkfarmok. Ezen weboldalak egyetlen célt szolgáltak és szolgálnak a mai napig, hogy linket adjanak (vagy ingyen, vagy viszont linkért cserébe, esetleg pénzért) más weboldalaknak.
Annak ellenére, hogy a Google algoritmusa is manipulálható volt és napjainkban is az, a kezdetek kezdetén sokkal hatékonyabb és értékesebb találatokat biztosított a felhasználók számára, mint akkoriban más keresőrendszerek, így néhány év alatt a Google az első számú keresőóriássá nőtte ki magát. Persze a küzdelem, bár talán ez a szó kicsit erős, a Google és a SEO-sok között nem csillapodott, hiszen a Google folyamatosan finomítja az algoritmusát, hogy állítása szerint a felhasználók számára minél értékesebb, hasznosabb és relevánsabb oldalakat listázzon ki egy-egy keresés során :). Akik pedig a weboldalak találati listán való előrébb tornászásán fáradoznak, megpróbálják minél hatékonyabban és pontosabban kitapasztalni, hogy az éppen aktuális algoritmus frissítés hogyan írta át a játékszabályokat.
És hogy hány tényező van, mely egy ilyen frissítés során változhat. A Google állítása szerint több mint 200 olyan tényező létezik, melyet az algoritmus figyelembe vesz, mikor összeállítja a listát egy lekérdezés során. A SEO-s feladata lesz az, hogy rájöjjön a különböző szempontok mekkora mértékben számítanak, ha számítanak egyáltalán, és hogy vajon hol a határ a black hat és white hat módszerek között, mert az a SEO-s, aki azt állítja, hogy ő még soha nem feszegette a határokat, az hazudik.
Összegezve tehát dióhéjban mi is szükséges ahhoz, hogy a weboldalunk a találati lista organikus találatainak elején kapjon helyet kulcsszavainkra, ahol a felhasználók könnyedén megtalálják azt.
- Fontos a kereső- és felhasználóbarát kialakítás, egy olyan weboldal, mely nem csak informál, hanem felhasználói élményt nyújt.
- Értékes, releváns, hasznos és egyedi tartalom, hiszen a duplikáció, vagyis a szövegek átmásolása más weboldalakról, az érthetetlen módon Panda névre keresztelt algoritmus frissítés óta az egyik legégbekiáltóbb bűn.
- Megfelelő méretű és minőségű linkhálózat a weboldal mögé, ahol próbáljunk törekedni arra, hogy a katalógus linkek mellett begyűjtsünk jó néhány természetes, vagy legalább is annak tűnő linket, melyeket próbájuk meg minél értékesebb, minél relevánsabb weboldalakról összeszedni.