A HTML szabványt 1990 óta használják webes felületek megjelenítésére, weboldalak készítésére, és eredetileg a dokumentum struktúrájának és tartalmának definiálására tervezték. Ezen dokumentumok megjelenítésének milyenségét a web történetének kezdeti időszakában teljes egészében az adott böngészőre bízták. Ez kezdetben elegendőnek is bizonyult azon tudományos kutatók, egyetemi tanárok és szakemberek számára, akik elsődleges felhasználói voltak a webnek, hiszen őket elsősorban a dokumentumok tartalma érdekelte, nem pedig azok kinézete. Azonban a webfelhasználók körének kiszélesedésével a tartalmi minőség már meglévő igénye mellett, előtérbe került a színvonalas megjelenés iránti szükséglet is.

Tehát az első verziók még kevés formázási lehetőséggel bírtak, és a weboldalak kinézete egy sima szöveges dokumentumra emlékeztetett. A HTML 1.0-nál csak az alapvető szerkezet kialakítása volt megvalósítható, olyan elemeké, mint a bekezdések, hivatkozások, fejlécek és felsorolások. A 2-es verzió sem hozott sok újítást, de lehetőség volt például félkövér vagy dőlt betűk használatára, illetve képek beillesztésére. Ezen verzió kiegészítésében már megjelentek az űrlapok, illetve az ezen belüli többsoros szövegbeviteli és a kiválasztható opciók lehetőségei. A nagyobb újítást az 1996-ban elfogadott HTML 3.0 és 3.2 jelentette, ahol már lehetőség volt java appletek, valamint scriptek beágyazására, melyek dinamikussá tudták tenni az addig statikus HTML kódot. Ezekben az új verziókban jelent meg először a „style” elem is, továbbá olyan tartalom- és struktúraformázási megoldások, mint a táblázatok vagy a betűtípusok változtatása.

1998-ban aztán megérkezett a HTML 4.0, ami valójában már SGLM alkalmazás. Az SGLM egy a 80-as évek óta szabványként használt általános jelölőnyelv, melyet elektronikus adatcserében, dokumentumkezelésben és közzétételben használnak. Tehát a 4-es verzióban készült dokumentumok az SGLM szabvány kritériumainak is megfelelnek, így téve kompatibilissé a két rendszert. E mellett a 4-es verziókban már megjelentek a nemzetközi karakterkészletek, támogatták a jobbról balra olvasást, továbbfejlesztették az űrlapok és táblázatok használhatóságát, valamint itt vált hivatalossá a frame-ek (keretek) használata is. Manapság az interneten található weboldalak túlnyomó része is ezen leírónyelv alapján készült.

Az XHTML a HTML szabvány megfogalmazása XML-ben, mely egy általános célú leíró nyelv, speciális célú leíró nyelvek létrehozására. Ez lehet, hogy egy kicsit bonyolultan hangzik, de valójában az XML a korábban már említett SGLM szabvány egyszerűsített típusa, amely megtartja annak erejét és hatékonyságát, viszont mellőzi bonyolultságát. Az XHTML család úgy lett megtervezve, hogy ezeket a kiterjesztéseket hozzáillessze az XHTML technikákon keresztül az újonnan kifejlesztendő XHTML modulokhoz, valamint hatékonyan működjön együtt a különböző böngészőkkel (Firefox, Safari, Opera).

Sok idő telt el a HTML 4 és az XHTML szabvány bevezetésétől az újabb verzió, a HTML 5 megjelenéséig. Az első vázlataiban 2008-ban megjelent HTML 5 kialakítását, az internethasználat terjedése és a kínált tartalom minőségének megváltozása kívánta meg. Itt elsősorban a dinamikus tartalmak megjelenésének drasztikus emelkedéséről van szó, valamint a médiatartalmak óriási szerepéről, a beágyazott videó- illetve audiotartalmak kezeléséről. Az új szabvány ezen tartalmak kezelésére is kínál megoldást, bár a fejlesztések még korántsem értek a végére. Ezek mellett természetesen számtalan újítás is bekerült az új verzióba, de ezek fontossága és nagy száma miatt, egy külön cikkben foglalkozunk majd vele.

Az azért érezhető, hogy a különböző HTML szabványok 20 éves történetük során milyen jelentős fejlődési szakaszokon mentek át, mindvégig alkalmazkodva a webes felhasználók igényeihez, és ez a fejlődéstörténet még jó darabig töretlen marad.